Egy csónakban evezünk, nem? Nagyon nem, az az igazság. Az internet remek táptalaja lett a szabad véleménynyilvánításnak. Ezzel nem is lenne probléma, hiszen jó dolog olvasni mások gondolatait, tapasztalatait, más szemén keresztül tekinteni a világra.
A világhálón megtalálhatóak a legkülönfélébb emberek, akik mindenféle kötöttség és következmény nélkül kritikákat fogalmazhatnak meg. De tovább megyek, nem is kritikák megfogalmazása a probléma, hanem hogy emberek valóban úgy éreznek, ahogy azt leírják. Folyamatos a konfrontáció a legkülönfélébb csoportosulások között. Utáljuk a másikat, mert: mások a politikai nézetei, más csapatnak szurkol, gyermekei vannak vagy éppen gyermektelen, motorral, autóval, biciklivel vagy gyalogosan közlekedik, a lakóközösségben “deviánsan” viselkedik (felújít, egész nap üvölt a gyerek, ugat a kutya stb.), kutyája van, szebb nálunk, sikeresebb nálunk, több a pénze, mások a vallási nézetei és még sorolhatnám napestig.
Íme, egy korszakalkotó ötlet eme problémára: a különböző féle csoportosulásokat költöztessük külön városokba, falvakba, hogy ne zavarjuk egymást. Nézzük csak sorjában, kezdjük el szeparálni az embereket egymástól. Legyen egy nagyobb város, ahol a gyermekeiket nevelő szülők laknak. Legalább nem mennek a társadalom agyára azzal, hogy üvölt a gyermek, hogy hisztizik, hogy az a büdös kölök már megint a játszótéren mer hangoskodni. De várjunk csak, nem lesz jó, hiszen a szülők sem értenek mindenben egyet. Akkor bontsuk le jobban a dolgot. Legyen egy hely, ahol azok az anyukák vannak a családjaikkal, akik természetes úton szültek a másik helyen, akik császárral. De ott is szedjük még szét a társaságot azokra, akik évekig szoptatnak és azokra, akik tápszert adnak a gyereküknek, legyenek külön a hurcizós anyukák a babakocsisoktól, a liberális nevelési elveket vallók azoktól, akik keményebben nevelnek, akik korábban hozzátáplálnak, és akik később, akik mosható pelenkát használnak, és akik eldobhatót, akikkel együtt alszik a gyermek, és akiktől külön ágyban, aki beadatja az oltásokat és aki nem… Nem lesz ez így jó, túlzottan sokrétű. Megpróbálom még egyszer más szemszögből. Nézzük a gyerektelen embereket, hátha nagyobb sikerrel járok. Szóval költöztessük külön azokat, akiknek megegyeznek a politikai nézetük. Legyenek ezen belül is külön azok, akik autóval, biciklivel, kamionnal, motorral vagy gyalogosan közlekednek, mert itt is mindig csak a konfliktusok vannak. Ezt is bontsuk tovább, hogy a lehető legkisebbre csökkentsük mindenki életében a stresszt. Ennek okán legyenek elszeparálva egymástól, akik kutyát tartanak, és akik nem, de ezen belül azokat is szedjük szét, akiknek kistestű, közepes vagy nagytestű kutyája van, azokat, akik következetesen nevelik kedvencüket, és akik csak szeretik őket, akik felszedik a kutyák utáni ürüléket azoktól, akik nem… Ez így még mindig hosszú. Kezdem látni a megoldást, mindenki költözzön, mindenkitől olyan messzire amennyire csak tud. Nem kell tolerálnunk akkor senkit. Megszűnne a stressz az életünkből és létrejönne egy utópisztikus világ.
A szarkazmust félretéve el kéne gondolkodnunk. Folyamatosan konfliktusban élünk, ami tönkretesz minket. Úgy veszem észre, hogy a szociális érzékenysége, az empátiája egyre jobban csökken mindenkinek. Biztos, hogy jó fele haladunk? Nem célom Nóbel-békedíjat kapni, sőt Teréz anya sem vagyok, de nem egy olyan világban szeretném nevelni a gyerekeimet, ahol ha valaki összeesik az utcán azt maximum lefotózzák és megy fel a netre, mert azt, majd mennyien megnézik, vagy ahol teher a gyerek, mert zavar másokat, ahol a nők hátrányos helyzetben vannak a munkaerőpiacon, mert szültek, ahol vérre megyünk, mert más párt programjában hiszünk, ahol összeverekednek a szurkolók, mert a másik csapat győzött, ahol akkor vagyunk valakik, ha márkás holmikban járunk, ahol mindenki szabadon bánthat másokat, ha csak verbálisan is. Én ezt mind nem szeretném.
Egy olyan világban hiszek, ahol felnőtt módjára meg tudjuk beszélni a problémákat. Eszedbe jutott valaha, mikor konfliktusod volt egy másik emberrel, hogy beleképzeld magad az Ő helyzetébe? Egyszer próbáld ki. Próbáld meg az Ő szemével nézni a szituációt, hallgasd meg, mit mond, mielőtt bármit teszel. Nem azt mondom, hogy szeressünk mindenkit, eszemben sincs megváltani a világot, szerintem pont attól érdekes az emberiség, hogy ennyire különbözőek vagyunk, de ne ugorjunk egymás torkának, mert valakin van sapka, valakin meg nincs. Minap kint ültem a Duna parton, próbáltam összeszedni a gondolataimat és előttem evezett egy kajakban 4 ember. Figyeltem, ahogy összehangoltan mozogtak, ahogy fodrozódott a víz körülöttük és csak arra tudtam gondolni, hogy teljesen mindegy, miben különböznek egymástól, még is tudnak együttműködni, mert csak akkor haladhatnak a folyón tovább, ha együtt csapatként összedolgoznak. Vajon a társadalmunknak ez valaha menni fog vagy egész egyszerűen túl nagy a hajó ahhoz, hogy egy irányba menjen?
@Jakab.gipsz: Érdekes húrokat pengetsz.
A blogger fajtája az, amelyik eleve kizárná az ellentétes véleményeket, mert azok csúnyák, nem kedvesek, nem azt képviselik, amit hallani szeretne.
“Jaj, szegény nők!”, meg a “férfi privilégiumok”, de amikor bárki említeni meri, hogy háromszor annyi ni privilégium van, soha, de soha nem reagál rá.
Most pl felhánytorgatta a “jej, szegény szülés utáni nők a munkahelyen”, mintha nem volna természetes, hogy nem lehetséges egy seggel két lovat megülni, nem, ő egyből szeretne is bűnös találni(a férfiak) és majd valamiképp kompenzációt szeretne.
Soha nem jutna pl. eszébe, hogy felelősséget vállaljon a saját döntéseiért, áh, dehogy, nem hogy hálás lehetne, hogy olyan kultúrkörben nőtt fel, ahol saját döntéseket hozhat, nem pedig a feje felett rendelkeznek.
Ő egyből áldozatnak kiáltja ki magát és követeli, hogy a társadalom mentesítse, kompenzálja.
A legtipikusabb példa a fajtájával való párbeszéd(amit olyan nagyon hiányol) lehetetlenségére, a gender pay gap mítosza.
Ő azt mondja, hogy “x”, én mutatok egy bizonyítékot arra, hogy “nem-X”, amire ő mit fog reagálni? Semmit, tereli a témát, mert a tényekkel és a logikával nem lehetséges vitatkozni.
Ilyenkor fogja magát és átmegy máshova, ahol az elejétől kezdi és kijelenti, hogy “X”.
Ezt addig csinálják, amíg olyan fórumra nem jut, ahol mindenki egyetért abban, hogy “X”, mert ha nincs ott egyikünk sem a valódi világból, hogy újra, meg újra felvilágosítsa őket arról, hogy nettó hazugságot terjeszt, akkor az nem is nettó hazugság.
Nem vagy bolond és Teréz anya sem, amit te hiányolsz azt úgy hívják kultúra.
Nos, ez az amit a neoliberálisoktól, soha sem kaphatunk meg, azért mert nekik csak bűnös kell, (ha nincs csinálnak), úgy ahogyan te a kategóriáidat felsoroltad.