Úton útfélen belebotlok elégedetlen anyákba, nőkbe, akik nincsenek megelégedve az életükkel, egzisztenciájukkal, testükkel és egyáltalán nem boldogok. Tele vannak a fórumok, közösségi platformok vitákkal, bírálatokkal: mert bezzeg neki könnyebb, van segítsége, ideje, pénze stb., a másik oldalról pedig az jön, hogy az átlagos anyák csak kifogásokat keresnek, mindenkinek arra van ideje, amire akar, a celeb anyák is dolgoznak, gyereket nevelnek.
Van egyfajta kommunikáció a két tábor között, de valahol ez nagyon elcsúszik. Teljesen más dimenzióban mozog a két életvitel, nem véletlenül van ennyi konfliktus. Folyamatosan ítélkezünk egymás felett, nem értjük, hogy a másik miért nem érti, amit mondunk, érzünk, amin éppen keresztülmegyünk. Szeretném most egy kicsit rendhagyóbb módon megközelíteni a dolgot, igyekszem felállítani egy kettős mércét.
Mikor belefogunk a családalapításba terhesek leszünk, belekezdünk egy hatalmas érzelmi hullámvasútba, olyan magasságokat és mélységeket élünk meg, amire nem lehet felkészülni. Egyik pillanatban kicsattanunk a boldogságtól, a másikban sírógörcsben törünk ki, mert valaki csúnyán nézett ránk. Szülés után sem javul a helyzet, hiszen egy teljesen új világ nyílik meg előttünk, de egy másik teljesen bezárul. Valljuk be őszintén gyes alatt rengeteg dologról mondunk le. Persze lehet mondani, hogy életünk legszebb ajándéka a gyermek és hasonló csodaszép dolgokat, de attól még áldozatot hozunk. Kedves apukák nem tudom mit szólnának, ha 3 évig ugyan azon a projekten dolgoznának. Azért egy idő után elveszne a lelkesedés. Szóval ebben az ingerszegény környezetben sokszor egyedül maradunk az érzelmeinkkel. A barátok, akik még gyerektelenek kikopnak, jönnek persze újak, anyukák, sorstársak, de mivel a gyermekünkhöz igazodunk, keressünk a külső ingereket, felfigyelünk azokra a celebekre, akik hozzánk hasonló élethelyzetben vannak. Elkezdjük összehasonlítani az Ő terhességüket a miénkhez, meg alapvetően az egész lényünket,életünket hozzájuk mérjük akarva akaratlanul. Találkozunk ezekkel az Anyukákkal a tévében, újságokban, facebookon, instagrammon, bárhova nézünk beléjük botlunk. Mivel egy csodás képet kapunk róluk, elkezdjük ostorozni magunkat, hogy mi miért nem vagyunk olyan csinosak két gyerek után is, miért nem olyan tökéletes az életünk és erre akár még rátesz egy lapáttal, ha kedves párunk is megcsodálja ezeket a nőket. (Hölgyeim azért halkan megjegyezném, hogy a szép kocsikat, épületeket ínycsiklandó ételeket is megnézik a pasik, de csak megnézik, mert szép és ennyi, ne gyártsunk hozzá mindig elméleteket.) Az önmarcangolás helyett inkább arra kellene gondolnunk, hogy soha, korábban sem volt olyan az életünk, mint azoknak, akiket a médián keresztül figyelemmel követünk. Rengeteg hozzászólást olvastam többnyire facebookon, hogy próbálnád ki az én életem, old meg annyi pénzből, amennyi nekünk van, mert neked mennyi segítséged van és sorolhatnám. Megértem, hogy valaki így vezeti le a feszültséget, de van ennek értelme? Nem, valóban nem tudják, hogy egy átlagos anya hogy él, honnan kéne tudniuk? Mások az értékrendek, más dimenziókban mozgunk, más környezetben neveljük csemetéinket. De itt jön a képbe a másik oldal felelőssége. Onnan is érzem sok esetben a félrement, téves sallangokat: ha én meg tudom csinálni, te is meg tudod, te és nézhetsz ki így stb. Nagyon szép biztatások ezek, de amíg nem próbáltuk egymás életét honnan tudhatnánk ezeket? Az a baj, hogy, akik a nyilvánosság előtt élik az életüket hatalmas véleményformáló erővel bírnak. Értéket kellene közvetíteni és felelősséggel lenni más emberek iránt (ha már posztok születnek segítő szándékkal), de sok esetben sajnos elbeszélünk egymás mellett. Celebként segítenél átlagos anyáknak? Először ismerd meg Őket! Ne a facebookról, ne levelekből, ülj le beszélj velük, próbáld átérezni a helyzetüket. Sokan hálásak lennének. Átlagos anyaként véleményt formálsz egy felépített karakterről és ócsárolod azt? Te sem tudhatsz mindent. Lehet véleményed egy képről vagy posztról, de tálaljuk azt emberi módon.
Nagyon félrecsúszott ez a kapcsolat. Ugyan abban a csónakban evezünk anyaként, segítenünk kellene egymást és ez mindkét tábornak szól. Az évek alatt halmozódott frusztrációinkat ne egymáson vezessük már le. Így is trendi lett fújolni egymásra, mert valaki szoptatás párti, valaki meg nem, valaki hordoz a másik babakocsit használ, valaki liberális nevelési elveket vall, de a másik anyuka az ösztöneire hallgatva nevel. Egyfolytában bizonygatjuk, hogy mi csináljuk jól, másoknak, a világnak, pedig szerintem mindenki csak önigazolást keres: a celeb anyuka, az átlagos anyuka, az ősanya, a liberális nevelési elveket valló, az évekig szoptató és sorolhatnám még. Pedig mind Anyák vagyunk, a gyerekeink számára a legfontosabbak és ez a valódi érték!
Boldog anyák napját minden anyának!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: